Szeretnék pastelrózsaszín hajat. Sok-sok fekete ruhát, fekete kalapot, 1-2 bakancsot, harisnyákat, sötét szemfestéket, világos púdert, alapozót, korrektort... ajak (és esetleg orr- vagy szemöldök) piercinget, valamint egy tetoválást...

Szóval nem mondanám, hogy kifejezetten az emo stílust szeretném képviselni (de ha így alakul, hát így), de szeretném a fent említetteket megvalósítani.

31

Hm... mostanában megint erős vágyat érzek, hogy minél feketébben öltözzek. Amolyan goth/metal, goth metal stílusban. Fekete ruhák, szemfesték, mélyvörös, bordó rúzs, és persze a hófehér bőr, hibátlan arccsont... ahhw annyira gyönyörű! Rendeltem is már egy nagyon szép leggings-t, csipkés, fűzős. meg ma egy ruhát. Fekete, és az ujjai meg az alja átlátszó... <3 Azt hiszem, most elárasztalak titeket képekkel~

Oké, ez inkább grunge, de awww~

Ez a nő... istenem, ez valami csoda!
Az az arc.... a szemei... <3

Szeretem a csontokat...

AWWW EZ A PASI....!!!!!!! <3

30

Fuh... basszus, karácsonykor éreztem, hogy egyáltalán nincs meg az a bizonyos karácsonyi hangulat. De hogy ennyire... rettentően magam alatt voltam. 27-28-ig így voltam, vagy hát... igazából szilveszterig talán. Borzalmas volt, tényleg terveztem, hogy beülök egy kád forró vízbe, viszek magammal egy kést, aztán... de hát még itt vagyok. "Természetesen" az önbántalmazás megvolt, csak ennél durvábbra terveztem, csak nem jött össze. Mindenesetre, bármikor fennáll a lehetősége.

Hahahahaha... basszus, rám jött az öt perc, vagy fogalmam sincs, mi van, de annyira kedvem támadt heavy metal-t énekelni, meg alapítani egy bandát... xD A gond csak az, hogy az én hangomat nem ehhez a stílushoz találták ki... >< Még egy dalszöveget is elkezdtem írni (vagy legalább gondolkodni rajta). Hm... de rohadtul tetszik, amit képvisel. Az a lázadás...







BUÉK mindenkinek!! ^_^
(Tökre tetszik itt a frufrum, olyan jól beállítottam! *-*)

 

29

Sokkos állapotba kerültem. Egy filmtől. Pontosabban egy sorozat egyik részétől. Veletek volt már ilyen? Nem bírok megállni a lábaimon...

Szóval, én edzés közben valami filmet(sorozatot), esetleg animét szoktam nézni. Nem bírom, ha közben valami edző pofázik nekem, hogy mit csináljak...
Nem mondanám, hogy túlzásba vittem, még az edzés végére maradt volna kb. 5 perc kocogás. Csinálom is szép lazán, aztán abbahagyom, állok, és nézem a kis filmem. Aztán leülte, mert hányingerem lett. Nem, esély sincs rá, hogy túl hajtottam magam. Nem, a jelenet miatt volt. Az egész elgondolástól... És ami a legdurvább, a végén majdnem el is sírtam magam. Nem azért, mert annyira megható volt, hanem mert annyira... durva, sokkoló, hihetetlen, és még is, megtörténhetne a valóságban is... amilyen elvetemült emberek vannak...
Habár már maga a történetleírás is ilyen "miafasz" kategória volt, de látni, hallani ezt az egészet... hogy mikre nem képes egy megbomlott elme... Fúú és még mennem kéne zuhanyozni, szóval... valaki fogjon meg, és vezessen ki a fürdőég, légyszi. Köszi.

Amúgy, akit érdekel: Gyilkos Elmék, 8. évad 10. rész

28

Ti csináltatok már olyat, hogy kiírtatok valamit Facebook-ra, de úgy, hogy csak Ti lássátok? Nem tudom, miért, de valahogy jól esik oda kiírni... és hát belém sem tudnak kötni, hogy mekkora egy depis f*sz vagyok, meg estébé...

Mostanában megint eléggé magam alatt vagyok. Hanyagolom az edzést, és tegnap is suli után kb. az egész napot átaludtam. Jó, fáradt voltam - nem is kicsit-, de még arra sem volt erőm, hogy a megkezdett dokumentumfilmet végignézzem... pedig engem azok nagyon érdekelnek.

Nem is tudom... rájöttem, hogy utálok szerelmes lenni... és közben mégis még mindig Rá vágyom. Nem tudom, miért, pedig már annyiszor éreztem, hogy "Oké, leszarom, engem nem érdekel, legyen boldog mással!", közben pedig még is kiderül, hogy nem... Csak várok, és reménykedem, hogy majd rám ír. Ó, egek... én csupán azért nem írok Neki, mert úgy érzem, zavarnám, zaklatásnak venné, és különben is; mi a francnak törődne velem? Álmodozom arról, hogy egyszer csak jön egy SMS, amit Ő küld, valami olyasmivel, hogy mennyire szeret, hiányzom Neki, vissza akar kapni... esetleg egy részeg üzenet, mondjuk szilveszterkor. De ugyan már, miért is lenne így? Ő már túllépett rajtam, most boldogan él valakivel, aki nem én vagyok, és ez így nagyon                            jó.
Hát de nem? Örülnöm kéne neki. De nem tudok. Nem megy... úgy érzem, vissza fog térni az önsanyargató életmódom -amit nagyon is megérdemelnék-. Minden nap csalódott vagyok, mikor még sem testek semmi olyasmit, ami nekem rossz.
Ja igen, és ilyen izé üzeneteket is elkezdtem olvasgatni... A'sszem szép lassan becsavarodok........

27

Megvolt a szülinap. De Ő nem köszöntött fel... Persze, tudom, nem kötelessége, nem kötelessége velem beszélni, vagy tudomást vennie rólam. Csak hát még is... nem is tudom, olyan fura...

Vajon miért gondolok arra, hogy valaha is visszakaphatom? Pont én, aki annyira ellene van az ilyesminek? Úgy érzem, mostanában... vagy is, már egy ideje megtörténik minden, aminek addig teljesen ellene voltam. Pont velem... csak tudnám, miért. Sokszor voltam már úgy, hogy... "Hah, tudod mit? Nem érdekel! Nagyon nem! Ennyi, vége, minek foglalkozzak vele? Ugyan már, felesleges, túlléptem. Pff~" És mindig rá kell jönnöm, hogy nem. Rohadtul nem. Sokszor Néha ráírnék, csak leírni, hogy jajdeszeretemőt, telebaszkodnám az üzenősávot elcseszett háromszögekkel [szivecske], és... várhatnék a válaszra: "Hát ez van.", és egy vállrántás. Vagy valami hasonló. Nem tudom, szerintem hasonló módon reagálna. Vagy telerakná mosolygós szmájlikkal. Hmm na jó, nem. Csak azt a szöveget nyomná be.
Tudom, mit kéne csinálnom, és másnak is ezt tanácsolnám, csak hát nem megy. Bár belegondolva, jobb is ez így. Neki jó, én meg elvagyok így. Vagy nem. Fene tudja.
Magamnak már képes vagyok olykor-olykor beismerni olyan érzelmeket, amiket régebben nem, persze, ha valaki rákérdezne, azt mondanám, hogy hülyeségeket beszél, én ilyesmire még csak nem is gondolok. Ugyan már, nekem nincs szívem, lelkem, nincsenek érzéseim, nincs semmim, én csak egy... lény vagyok.
Mit is képzelek...? Mindenkit hozzá mérek, ha megyek valahova, reménykedem, hogy összefutunk - bár talán jobb, hogy nem hihiahehehueh -  ó te jó ég, megyek, és fejbe lövöm magam...

http://youtu.be/_inHWX52lDk

26

Már 2-3 napja gondolkodok, hogy írni kéne ide valamit, csak valahogy sosem jutok el odáig. Nem tudom, mitől, de megint rettenetesen magam alatt vagyok. Na jó, tudom, de na... csak ilyen grrr ez az egész. Hahahah úgy látom, ebből megint egy iszonyat értelmes poszt lesz.
Amúgy... tegnap este majdnem arra vetemedtem, hogy fogok egy füzetet, és mindent leírok, ami eszembe jut, aztán begépelem ide a blogba is. Mit gondoltok róla? Lehet egész szép hosszú bejegyzések születnének. Hogy értelmes mondat mennyi lenne benne, azt nem tudom, valami csak akadna...
És... valahogy "kedvet kaptam", hogy újra lefogyjak... nézegetve az akkor készült képeim, nem tudom miért, de tetszik...